Bruges-i tapasztalatok az autizmusról
A PsyCoDiVIA projektben holland, belga, német, horvát és magyar szakemberek dolgoznak együtt. A résztvevők megosztják egymással tudásukat és tapasztalataikat a látássérült személyek mentális egészségével kapcsolatban. Minden találkozónak külön témája van. November 4-én és 5-én Bruges-ben gyűltek össze a résztvevők; a téma az autizmus volt. Iskolánkat Németh Ildikó, Tóth Emese és Varjú Eszter képviselte. Alább megosztanak néhány fontos felismerést a találkozóról.
Bruges-i tapasztalatok az autizmusról
A PsyCoDiVIA projektben holland, belga, német, horvát és magyar szakemberek dolgoznak együtt. A résztvevők megosztják egymással tudásukat és tapasztalataikat a látássérült személyek mentális egészségével kapcsolatban. Minden találkozónak külön témája van. November 4-én és 5-én Bruges-ben gyűltek össze a résztvevők; a téma az autizmus volt. Iskolánkat Németh Ildikó, Tóth Emese és Varjú Eszter képviselte. Alább megosztanak néhány fontos felismerést a találkozóról.
Az autizmus felismerése vak és gyengénlátó személyeknél – miért jelent kihívást?
A szakmai tapasztalatok és a kutatási eredmények egyaránt arra utalnak, hogy az autizmus diagnosztizálása vak vagy gyengénlátó személyek esetében összetett és sokszor nehéz folyamat. Ennek egyik oka, hogy bizonyos viselkedési jellemzők – például a szemkontaktus hiánya, illetve a strukturált, kiszámítható környezet iránti fokozott igény – mind az autizmus, mind a látássérülés természetes velejárói lehetnek.
Jelenleg kevés olyan diagnosztikai eszköz áll rendelkezésre, amely kifejezetten a látássérült emberek szükségleteihez igazodik, és az adaptált módszerek – például az ADOS-2 módosított változatai – hatékonyságát is csak korlátozott mértékben vizsgálták. Az autizmus és a látássérülés közötti átfedések további szakmai kérdéseket vetnek fel. Ezek alaposabb megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy pontosabb diagnosztikai és fejlesztési javaslatokat tudjunk megfogalmazni.
Szükség van-e diagnózisra?
A PsyCoDiVIA szakmai együttműködés keretén belül gyakran felmerül a kérdés, hogy a megfelelő támogatás biztosításához minden esetben szükséges-e a diagnózis. A közös gondolkodás során több olyan esetet is áttekintettünk, ahol az autizmusra jellemző jegyek egyértelműen megjelentek. Volt, amikor arra a következtetésre jutottunk, hogy a diagnózis nem feltétlenül elengedhetetlen, más helyzetekben viszont kifejezetten hasznosnak bizonyult. A döntés minden esetben az adott helyzettől függ, ezért kiemelten fontos a folyamatos szakmai párbeszéd.
Mit tanultunk a közös munkából?
Egy konkrét eset kapcsán az úgynevezett „erkölcsi megfontolások” módszerét alkalmaztuk, és azt vizsgáltuk, etikus-e azt javasolni egy kliensnek, hogy vegyen részt autizmus-specifikus diagnosztikai folyamatban. Bár a résztvevők véleményei eltérőek voltak, a kulturális és szakmai különbségek ellenére végül hasonló következtetésekre jutottunk.
Számos gyakorlati ötlet is megfogalmazódott arra vonatkozóan, miként lehet érzékenyebben és hatékonyabban támogatni a látássérült és autista emberek egyéni szükségleteit. Fontos szemléletként jelent meg annak tiszteletben tartása, hogy a kliens saját módján képzelhesse el a világot, anélkül hogy egy külső elképzeléseket erőltetnénk rá.
Különösen inspiráló példának bizonyult az „érzés-hőmérő” eszköz átdolgozása. Az eszköz eredetileg vizuális jelzéseken – például zöld, narancssárga és piros színeken – alapul. A csoportunk azon dolgozott, miként tehető ez az eszköz vak és gyengénlátó emberek számára is jól használhatóvá. Ennek érdekében különböző tapintható anyagokat alkalmaztunk, a nagyon puha felületektől a markánsabb textúrákig, valamint formákat és mozgatható elemeket is beépítettünk. Így az érzés-hőmérő egy tapintható, több érzékszervet megszólító eszközzé vált.
A tapasztalati szakértő szerepe
Mindkét napon tapasztalati szakértő vezette a közös munkát, aki saját élményein keresztül járult hozzá a témák mélyebb megértéséhez. Az általa adott visszajelzések – különösen a tapintható érzés-hőmérővel kapcsolatban – azonnal beépültek a közös gondolkodásba.
A találkozó egy megerősítő és reményteli gondolattal zárult: „Fogyatékossággal élni nem mindig könnyű, de megfelelő támogatással kezelhető.”
Következő lépések
A projekt záró találkozójára 2026 tavaszán kerül sor, amely a depresszió és a szorongás kérdéskörét járja majd körül. A közös munka során összegyűjtött bevált gyakorlatok egy digitális Jó Diagnosztikai Gyakorlatok Könyvben kapnak helyet, amely a projekt lezárását követően válik elérhetővé minden érdeklődő számára.
