Öregdiákjaink, akikre büszkék vagyunk

Az alábbi oldalon új rovatunkat olvashatják, amelyben olyan régi diákjainkra emlékezünk, akikre ma is méltán vagyunk büszkék, hogy falaink között tudhattuk őket. A lista jelenleg is tekintélyes, de igyekszünk a jövőben folyamatosan bővíteni újabb nevekkel, képekkel, egyéb színes sztorikkal. Mivel öregdiákjainkról sok esetben jelent meg a médiában cikk, riport, így azokból is válogattunk.

A Szarkaláb

Nagy József a húros hangszerek szerelmese. Hat és tizenkét húros gitáron, buzukin és mandolinon játszik. A látássérültekhez szintén kötődik. A 80-as évek végén már a Vakok Általános Iskolájában dolgozott. 1985-től 1990-ig szabad idejében úgynevezett zenei klubot szervezett a muzsikára fogékony diákoknak. Versmegzenésítéseket és népzenei ihletettségű muzsikát játszottak a gyerekek. Ez a Szarkaláb megalakulásának előzménye, mesélte el Nagy József a történetet.

“Gondoltam egyet, csináljunk egy zenekart!”

Az Ungaria zongoranégyes

Az Ungaria zongoranégyes különleges; kétszer négykezes együttes.

A négy magyar pianista kezdetben a vakok Homérosz kórusában énekelt együtt. Kamaraéneklés iránti vágyukból született a szokatlan hangszeres együttes. Nevüket nagy elődjük, az Európa-szerte ismert Chopin játékos, Ungár Imre vak zongoraművész emléke iránti tiszteletből választották.

A muzsikusok három különböző városban élnek és tanítanak. Repertoárjukon az igényes művészi zene mellett a könnyed hangvételű, népszerű darabok is megtalálhatók. Átiratokon túl kortárs szerzők eredeti kompozíciói gazdagítják palettájukat. Műsorukból a Magyar Rádió és Televízió is felvételt készített már. Az együttes működése itthon és külföldön is ismert volt.

Tevékenységüket a budapesti Vakok Iskolájában működő Szól a Szív Alapítvány is támogatta. Az országban tartott hangversenyeik bevételét a vak gyermekek támogatására fordítják.

A zongoranégyes tagjai: Németh Tamás, Farkas Mátyás, Lakatos Tamás és Magyar Csaba.

Megjelent a Tolnai Népújságban és a Vakok Világa hasábjain 1997. decemberében.

Bocskai Imre zenetanár (1914-1992)

Bocskai Imre 1914. február 2-án született Budapesten. A tökéletesen egészséges, élénk gyermeket hatéves korában elérte a spanyol járvány, ami látóideg-sorvadás következtében a megvakulásához vezetett. Az iskoláskorú kisfiú így a Vakok József Nádor Királyi Országos Intézetébe került. Itt kezdte zenei tanulmányait is, amelyekben hamar kitűnt. Az összhangzattant például három nap alatt sajátította el egy német nyelvű tankönyvből. Jármer Lajos, Schnitzl Gusztáv és Greizinger István alapozta meg zongora-, orgona- és vonóshangszer tudását, valamint általános zenei ismereteit.

Az intézeti misékhez abban az időben…

Bódi István, dr. (1929-1997)

Dr. Bódi István 1929. november 14-én született Recsken, szegény családból. Ács édesapját korán elvesztette. Özvegy édesanyjával és Sándor bátyjával szerető családban nevelkedett. A két gyermek nevelése édesanyjától nagy áldozatot követelt. Vaksága miatt elemi tanulmányait Budapesten, a vakok iskolájában végezte. Elemi iskolai viszonylatban kiválóan zongorázott.

Már gyerekkorában is szerette…

Csanádi József

Csanádi József a Vakok Általános Iskolájában végzett, majd Debrecenbe került kárpitos szakmunkástanulónak. Kezdetben a Vakok Intézetében lakott, később lakást szerzett és családot alapított. Sorstárs feleségével együtt nagy gonddal nevelték gyermeküket. Kezdettől fogva közösségi ember, gyermekkorától a vakok között dolgozott, járt a kultúrcsoporttal, megyei küldött és elnökségi tag volt, majd a megyei szervezet elnöke lett.

Hosszú munkássága alatt, maradvány látását hasznosítva, mindig segítette sorstársait, részt vett a szövetség életében. Egyenes, nyílt, meggondolt véleményével segítette a munkát. Mindig lehetett rá számítani, akár ha termet kellett rendezni, vagy ha megyei szervezetet tanácskozáson képviselni. Korábbi kitüntetései után még átvehette a Braille-Emlékérem arany fokozatát.

Vakok Világa, 1995. május

Csokonai Vitéz Gizella költő (1894-1965)

Csokonai Vitéz Gizella 1894. június 19-én született Hajdúszoboszlón. A nagy magyar költő, Csokonai Vitéz Mihály oldalági leszármazottja. Még kicsi gyermekként, négy éves korában veszítette el látását. Elemi iskolai tanulmányait a Vakok Iskolájában végezte Budapesten. Ezután a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületben dolgozott: először korrektorként a Braille nyomdában, majd később gépíró és távírász lett. Egy ideig az intézmény Ida utca 5. sz. alatt lévő épületében működő „Társas Kör” Braille-könyvtárosa.

Az 1928-ban megalakult Vakok Homérosz Kórusának egyik alapító tagja. Csokonai Vitéz Gizella már egészen fiatalon verseket írt. A fénytelenség világából címmel 1931-ben jelent meg egy kis verses kötete, amelyhez Herczeg Ferenc, a kor kedvelt és jeles írója írt előszót. E kötet Braille-írással is elkészült, de sajnos az idők folyamán elveszett.

Versei a korabeli Vakok Világában és egyházi lapokban is megjelentek. Az 1992-ben, az MVGYOSZ által kiadott „Óda a fényhez” című vak költők antológiájában is szerepel Csokonai Vitéz Gizella néhány költeménye.

Költőnőnk, sorstársunk 1965. április 5-én halt meg Budapesten.

(…)

Lak István, 100 éve született Csokonai Vitéz Gizella című, a Vakok Világában, 1994. júliusában megjelent cikke alapján.

Dénes József dr., sportoló, nyomdász

Neve összeforrt a vakok sportmozgalmával. A sors kifürkészhetetlen akaratából csöppent a látássérültek közösségébe.

Gál Imre, tanár

A Heves megyében lévő Recsk nevének hallatán feltehetőleg azonnal eszünkbe jut a rézbánya, és az 50-es évek hírhedt internáló tábora. Itt látta meg a napvilágot Gál Imre. Sokáig egyedüli gyermekként nevelkedett szeretetteljes légkörben. A II. világháború befejezése után született még két öccse. Egyikük kertészmérnök, a másik nőgyógyász-onkológus orvos. Testvéreivel a nagy korkülönbség ellenére a mai napig szoros a családi kötelék.

Gál Imre kisgyermek, amikor…

Greizinger István, zenetanár (1892-1977)

Greizinger István Beregszászon született 1892 július 23-án. Látását már gyermekkorában elveszítette. Az elemi és a középiskolát Újpesten végezte. A Zeneművészeti Főiskolán tanári diplomát szerzett, majd a vakok iskolájában tanított több mint 5 évtizeden át.

Az 1910-es években kezdett verseket is írni, melyek közül jó néhány a szövetség újságjaiban is megjelent.

1977 március 19-én halt meg Budapesten.

Nagyon sokan ismerték őt azok, akik…

Gubuznai Imre (1952-1999)

Gubuznai Imre 1952 szeptember 6-án született Garán. Ötéves korában elvesztette látását. A vakok általános iskolájának elvégzése után (1969) rövid ideig telefonkezelőként dolgozott, majd két évvel később a Braille-nyomdába került. E szakma elsajátítása után, 1974-ben eredményes szakmunkásvizsgát tett, közben 1973-ban leérettségizett a gimnázium esti tagozatán. 1978 óta nyomdavezetőként dolgozott.

Sokirányú érdeklődését mutatja, hogy fiatal korától fogva sakkozott a Wesselényi Sportkörben, tagja volt az 1981. évi I. Csörgőlabda (Goalball) Európa-bajnokságot nyert magyar csapatnak. Az általános iskola befejezését követően rövid ideig szórakoztató-zenészként is dolgozott, 1988-ban rádióamatőr-vizsgát tett.

A gyengénlátó Bakos Évával 1974-ben kötött házasságot, leányuk, Katalin 1978-ban született.

Szerette a kertet, benne örömmel kertészkedett.

Vakok Világa, 1999 június

Hohl József dr., filozófia- és zenetanár (1942-2007)

Hohl József 1942-ben született Békéscsabán. Kétévesen veszítette el látását balesetben. A budapesti Vakok Intézetében (iskolájában) végezte alapfokú tanulmányait.

Zongorázni Zichó tanár úrnál kezdett. Kitűnő sakkozó, szorgalmas eszperantista, és akkoriban a legjobb olvasó volt.

Nagy érdeklődéssel olvasta az ógörög bölcselőket: Platont, Aristotelest. Életre szóló érdeklődés ébredt benne a filozófia és logika tudománya iránt.

Zenei tehetsége révén 1967-ben Miskolcon zenetanári diplomát szerzett zongoraszakon. Még ez évben felvételt nyer az ELTE Bölcsészettudományi Karának filozófia szakára. Féléves kilincselés után a mezőkövesdi zeneiskolában kap állást.

1972-ben átvehette filozófiaoktatói diplomáját. Tudásszomja nem csillapult, angol nyelvű szakirodalomból is képezte magát. 1981-ben a logika tudományának doktorává avatták “summa cum laude” minősítéssel. Ezzel egy időben posztgraduális képzésben esztétikai előadói címet szerez. Eredményei elismeréseként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának adjunktusává nevezik ki.

1975-ben családot alapít. Felesége középiskolai tanár. 1976-ban kinevezést kap a miskolci zeneiskolába. Két év múlva óraadóként alkalmazzák a Zeneművészeti Főiskolán mindkét diplomáját hasznosítva.

A 80-as évek közepétől érdeklődéssel fordult az informatika felé. Több cikluson át volt a szövetség országos elnökségének tagja. Muzsikusként is jelen volt a kulturális életben. Számos kiváló diákot nevelt, akik tisztelettel néztek fel rá.

Képviselte hazánkat a nemzetközi eszperantó kongresszusokon is. A tudomány mellett a zeneművészet volt számára a feltöltődés, érzelmi kiteljesedés forrása, kivált Bach, Wagner és Bartók muzsikája.

2007-ben hunyt el, váratlanul.

Németh Tamás cikkének alapján, amely megjelent a Vakok Világa, 2008 januári számában.

Jáksó László dr. (1923-2002)

dr. Jáksó László 1923. április 14-én született Makón. Hétéves volt, amikor látását elveszítette. A fővárosban, a vakok iskolájában fejezte be elemi iskolai tanulmányait kitűnő eredménnyel. Bizonyítványa mellé egy kántori oklevelet is szerzett. Visszatért szülővárosába és hamarosan munkába állt: a Szerviták templomában helyezkedett el kántorként.

A II. világháború után…

Kirner Gusztáv

Kirner Gusztáv nyolcéves korában egy baleset következtében gyengénlátóvá vált, és ezért Budapesten a vakok iskolájába került, amelynek 1957-ig volt a tanulója. Ott találkozott először a zenével. Valószínűleg a szép hangú édesanyjától örökölte a zenei hajlamot, a zene szeretetét.

Hegedülni tanította Berindán László,…

Kovács Oszkár zongorahangoló, zenész (1949-1993)

Kovács Oszkár 1949. január 11-én született Tarnaleleszen. Már kisgyermek korában el kellett hagynia szüleit és Béla bátyját, mivel szürkehályoggal született, később többszöri műtét után látása fokozatosan romlott.

Az általános iskolát Budapesten, a vakok iskolájában végezte. Tanárai hamar felismerték, hogy zenére milyen fogékony, jó fülű, abszolút hallású a gyerek. Az iskolában zongorázni, csellózni, majd bőgőzni tanult.

Kroll Zsuzsanna

1983-ig volt a Vakok Általános Iskolájának tanulója.

Kiemelkedő képességeinek köszönhetően az előkészítő osztályt nem is járta végig, hanem tanév közben léptették a következő osztályfokra, mert ahogyan mondták: “lassan ő tanította az osztálytársait”

Később kivívta, hogy egyetlen lányként zongorahangolást tanulhasson. Abban az időben ugyanis…

Kuminka Györgyné Temmel Anna – tanár

Kuminka Györgyné Temmel Anna születése óta látássérült, ezért tanulmányait a Vakok Általános Iskolájában végezte, majd 1968-ban a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, kitűnő eredménnyel. 1973-ban szerezte meg középiskolai diplomáját orosz és történelem szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1977-ben végzettségét kiegészítette a gyógypedagógus tanár oklevéllel.

1973-1991 között látássérült fiatalokat tanított…

Magyar Csaba – zenetanár

Magyar Csaba 1978 és 1986 között végezte alapfokú zenei tanulmányait a Vakok Általános Iskolájában Varró Attila növendékeként.

A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tett sikeres felvételi vizsga után Krause Annamária tanítványa lett. 1990-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti Tanárképző tagozatán ugyancsak Krause Annamáriánál tanult. Tanulmányai és a családalapítás mellett még arra is volt ideje, hogy a Vakok Általános Iskolájában és Szigetszentmiklóson tanítson. Habár élete ezer szállal fűzi a fővároshoz, büszkén vallja, hogy hajdúszoboszlói származású és erről minden adandó alkalommal megemlékezik.

1995-ben kijutott Washingtonba a fogyatékosok művészetét támogató “Igen különleges művészetek” – “Very special arts” alapítvány által meghirdetett verseny hangszerszóló kategóriájának győzteseként. Ez a díj a tehetségen kívül a magyar zenei nevelésnek és a vakok oktatásának elismerését is jelenti.

Lakatos Tamás és Német Tamás cikkének alapján, melyek megjelentek a Vakok Világa című újságban 1994-ben és 1995 szeptemberében.

Matatek Judit (1976-2009)

Matatek Judit Sümegen született 1976. február 25-én. Szüleivel és öccsével egy kis községben élt egészen hat esztendős koráig, amikor felkerült Budapestre, a Vakok Iskolájába. Az egyik szemén másfél, a másikon négy éves korában, az ideghártyán kialakult rosszindulatú daganat miatt veszítette el látását.

Az általános iskolai és a gimnáziumi évek alatt minden szépre és jóra fogékony volt: zongorázni és gitározni tanult, a sport számos válfaját kipróbálta: futott, evezett, lovagolt, kungfuzott, majd a hastáncban lelte meg a mozgás igazi örömét.

A József Attila Gimnáziumban érettségizett matematika tagozaton, majd a Pázmány Péter Egyetem Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait. Másfél év után felismerte: nem való jogásznak. Ekkor gyógymasszőri képzettséget szerzett és fél éven át dolgozott is ebben a szakmában.

Azután elérkezett az idő, amikor országszerte ismert lett. 2001-ben bemutatták Timár Péter: Vakvagányok című filmjét, melyben a női főszerepet Judit játszotta. A reá irányuló média figyelem ellenére sem “szaladt el vele a ló”: megőrizte szerénységét és higgadtságát. Újabb jelentős állomás volt az életében, amikor 2001-ben felvételt nyert az ELTE BTK történelem-kulturális antropológia szakára. A tizenéves korában árvaságra jutott Matatek Judit emberfeletti erővel érte el mindazt, amit maga elé kitűzött.

Sajnos a rákkal vívott harcban alul maradt. Többé már nem lehet a “Mosolyország Alapítvány” nagykövete, de mindazok, akik ismerték, őrizni fogják hitvallását: “Minden érdekel, mivel minden többé tesz, és mindent szeretek, ami jóravaló”.

Tragikusan rövid életet kapott a sorstól. Mindössze 33 évesen, 2009 augusztus 29-én elhunyt Matatek Judit, az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány önkéntese és két éven át “arca”.

Bartha Zsuzsanna: Vakok Világa, 2009 október

Monostori József – tanár (1912-1995)

Monostori József 1912. március 19-én született a Torontál megyei Versecen. Érettségi után, 1933-ban felvették a Szegedi Egyetem Bölcsészettudományi Karára. Látásának romlása miatt egyetemi tanulmányait nem tudta befejezni. Később egy szállítmányozási vállalatnál dolgozott, ahol kamatoztathatta német nyelvtudását. Még egyetemista korában idegenvezetőként gyakran kalauzolt Szegedre látogató német kirándulókat. A német mellett az olasz nyelvet is elsajátította. 1946-ban felvették a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, ahol tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be. Látását ekkorra már teljesen elveszítette. 1943-ban az akkori Vakok Szövetségének tagja lett. 1950-től kezdve 25 éven át irodalmat és történelmet tanított a Vakok Általános Iskolájában. Tanítványai tisztelték a jókedvű tanárt, aki diákjait emberségre és hazaszeretetre nevelte.
(…)
1966-ban alapító tagja volt – feleségével együtt – szövetségünk budapesti turista szakosztályának, s nyugdíjba vonulása után még aktívabban vett részt programjaikon.
Budapest- és Pest megye küldötteként bekapcsolódott az egyesületi életbe is. Monostori József 1995 szeptember 20-án hunyt el, hosszantartó betegség következtében, életének 84. esztendejében.

Lak István cikkének alapján, amely megjelent a Vakok Világa, 1995 novemberi számában.

Nagy Györgyné Nyers Teréz (1919-1992)

Nagy Györgyné, született Nyers Teréz 1919 szeptember 26-án született Dombóváron. Iskoláit a Vakok Intézetében végezte, ahonnan 1936-ban került ki. Munkába állt, s később kefekészítő üzemet létesített, ahol sorstársai részére is kereseti lehetőséget biztosított egészen az államosításig.

Amikor a szövetség visszakapta önrendelkezését és megindult vidéken is a szervező munka, a Somogy megyei regionális szervezet elnökségében tevékenykedett.
1959-ben, amikor a Tolna megyei szervezet kivált a Somogy megyei regionális szervezetből, dombóvári székhellyel megalakult az önálló megyei szervezet, melynek titkára lett. E megbízatásának ciklusról-ciklusra, harminc éven át, 1989-ig tett eleget.
Titkári munkáját a tagság iránti felelősségérzettel, türelemmel és kitartó szorgalommal végezte. A megyei szervezet tagjai szerették és rendkívül tisztelték. A gondok, problémák megoldásáért küzdött, harcolt, hogy sorstársainak minél kedvezőbb megélhetési lehetőséget biztosítson.
A MVGYOSZ Országos Elnöksége először Louis Braille-Emlékéremmel, majd a Louis Braille-Érdemérem arany fokozatával tüntette ki kiemelkedő munkássága elismeréseként.

1992-ben hunyt el.

Pinviczki György cikke alapján, amely megjelent a Vakok Világának 1992 szeptemberi számában.

Németh Tamás – zongoraművész, zenetanár

Németh Tamás zongoraművész-tanár 1944-ben születik Baján. Látását másfél évesen veszti el szürkehályog-műtétek következtében. Öt éves korától 11 éven át a “Vakok Országos Nevelő- és Tanintézeté”-ben tanul Budapesten.

Nyolc éves korában kezd zongorázni…

Pinviczki György

Pinviczki György 1935. január 22-én született a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tószegen egy földműves család három fiúgyermeke közül a legidősebbként. Az elemi iskola első hat osztályát szülőfalujában végzi, de ekkor a szemész azt tanácsolja, hogy látása romlása miatt a budapesti Vakok Iskolájában folytassa tanulmányait. 1949-ben felkerül a fővárosba.

A Vakok Tanintézetében akad egy zenetanár…

Rédai József – művész, zenetanár

Beteg szemmel született, csak nagyon keveset – a színeket, az alakot – látta Rédai József. Az elemi iskola három osztályát szülőfalujában, Tiszaroffon végezte el, ahol megtanulta a síkírású betűket írni. Az olvasás azonban nem ment, csak az újságok főcímeit látta. A negyedik osztályt már a fővárosban, a Vakok Általános Iskolájában kezdte. “Kevéske látásom lassan-lassan, szinte észrevétlenül megszűnt az érettségi idejére” – emlékszik vissza.

Kicsit megkésve, tíz éves korában kötött barátságot…

Selner Mihály (1914-2000)

Selner Mihály 1914 augusztus 28-án született Aradszentmártonban (jelenleg Románia). Német polgári családból származott. Elemi iskolai tanulmányait még látók között kezdte el, de egy betegség után gyengénlátóként Budapestre került a Vakok Iskolájába. Osztálytársa volt többek között Bán Sándor, Bocskai Imre, Kékesi János (mindhárman zenei pályán tevékenykedtek); Gergelics János és Verba József (seprűkészítők).

Selner Mihály 1921-30 között volt a vakok iskolájának diákja. Az iskola befejezése után seprűkészítést tanult. 1932-46 között a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület cirokseprű üzemében dolgozott, majd a háború alatt a budapesti fegyvergyárban. 1946-77 között kefeárusként kereste kenyerét, és bejárta az országot. 1978-ban vonult nyugalomba, és ezután egyre jobban bekapcsolódott az egyesületi életbe. Megyei küldöttként részt vett az MVGYOSZ Budapesti és Pest Megyei Szervezetének munkájában. Tevékeny tagja volt a Turista Szakosztálynak, a kézimunka szakkörnek, és a Nosztalgia Klubnak. Szinte minden rendezvényen jelen volt. Szerette az irodalmat és a költészetet. Régebben a Braille, később a hangos könyvtárnak volt állandó olvasója.

2000-ben hunyt el.

Lak István, a Vakok Világa, 2001 januárjában megjelent cikke alapján.

Solymos Gyula dr. (1919-1981)

Nyolcgyermekes családban született 1919. május 31-én Budapesten. Születésétől fokozatosan romlott a látása, így iskoláit a budapesti és a bécsi vakok intézetében végezte. Anyagi gondok miatt zenei tanulmányai félbeszakadtak, ezért a gyógymasszőri szakmát tanulta ki.

1938-tól – tíz éven át – a Szabolcs utcai kórházban dolgozott…

Somorjai Ferenc – zenetanár, karnagy (1923-2009)

Somorjai Ferenc 1923 október 3-án született Budapesten. A szülésnél szemfertőzést kapott, így egész életén át rossz szemmel bajlódott. Szülei 1931-ben beíratták a Vakok Intézetébe, ahol örökre eljegyezte magát a muzsikával. Zongorázni Greizinger Istvánnál tanult. Ő volt a legkedvesebb tanára. Orgonára Jármer Lajos oktatta, hegedűt Fidler Lajosnál és Berindán Lászlónál tanult. Egy alkalommal még hegedűszólót is játszhatott az iskolai zenekarban. Mindezek mellett egyházi énekkarban és az iskolai kórusban is énekelt. Akkor szeretett bele a kóruséneklésbe.

A hat elemi osztály után három továbbképzőt végzett…

Szigeti Sándor (1925-2001)

Szigeti Sándor Szikszón születik uradalmi cselédek családjában 1925-ben. Három hónapos, amikor észreveszik, baj van a látásával. 5 éves korában műtéti beavatkozás hatására tökéletesen visszanyeri látását. Eltelik egy év, és egy gyermeki csíny következményeként – port szórnak egymás szemébe -, ki kell venni a bal szemét. Szerencsére, a másik szemével még elég sokáig, ha rosszul is, de érzékelheti a világot.

A gyermek életében sorsdöntő változást hoz…

Szűcs Lajos (1917-1997)

Szűcs Lajos 1917. január 4-én született Füzesgyarmaton. Alapfokú tanulmányait Budapesten, a Vakok Iskolájában végezte el. 1936-ban visszatért szülőfalujába.

Kosárfonást tanult az iskolában, de nem ezzel a szakmával kereste kenyerét. Mindig arról álmodott, hogy a zene biztosítsa megélhetését. A 40-es évek elején megtanult tangóharmonikázni, melynek köszönhetően az álom megvalósulhatott.
A háború befejezését követően rendszeresen muzsikált lakodalmakban és bálokon. Hosszú ideig a helyi népi tánccsoport kísérője is volt. Negyven éven át csendültek fel a dallamok Szűcs Lajos harmonikáján.

Két fia született. (…)

Sosem szakadt el sorstársaitól: kiterjedt Braille-levelezést folytatott az ország minden részébe. A Vakok Világa szerkesztőségébe is küldött néhány visszaemlékező írást. (…)

Elhunyt 1997-ben.

Lak István cikke alapján, amely megjelent a Vakok Világa című újság 1997 júliusi számában.

Verba József (1914-1996)

Verba József Pestszenterzsébeten született 1914 március 3-án. Szülei a település tehetős polgárai közé tartoztak: saját üzletük volt. A háború alatt tönkrementek és elszegényedtek. A tehetséges kisfiút gyenge látása miatt a fővárosban, a vakok iskolájába íratták be szülei.

Tanulmányai befejeztével…