A Szarkaláb

A szarkaláb története

Előzmények

Nagy József a húros hangszerek szerelmese. Hat és tizenkét húros gitáron, buzukin és mandolinon játszik. A látássérültekhez szintén kötődik. A 80-as évek végén már a Vakok Általános Iskolájában dolgozott. 1985-től 1990-ig szabad idejében úgynevezett zenei klubot szervezett a muzsikára fogékony diákoknak. Versmegzenésítéseket és népzenei ihletettségű muzsikát játszottak a gyerekek. Ez a Szarkaláb megalakulásának előzménye, mesélte el Nagy József a történetet.

“Gondoltam egyet, csináljunk egy zenekart!”

A zenekar vezetője évekig nem volt az iskola munkatársa, de a látássérült növendékek életét és sorsát figyelemmel kísérte. Olyan fiatalokat gyűjtött maga köré, akikről úgy gondolta, hogy tehetségesek, örömet éreznek a hangszerjáték közben, valamint fogékonyak a népzenei hangzásra és motívumokra. Három látássérültet keresett meg a zenekar megalapításának ötletével: a gitáron tanuló Kanalas Gyulát, a fuvolán játszó Geszti Esztert és ikertestvérét, a vokalistaként közreműködő Geszti Beátát. Mindannyian elfogadták a felkérést, így Nagy József vezetésével 2010 októberében megalakult a Szarkaláb.

Kezdeti sikerek

Az újdonsült zenekarnak kezdetben az iskolai rendezvényeken, ünnepi eseményeken (évzáró, karácsonyi ünnepség, szponzorok karácsonya) voltak fellépései. Sokat gyakoroltak és próbáltak, így hamarosan más helyszíneken is megmutathatták tudásukat. A teljesség igénye nélkül: játszottak már a Lipták villában (Zeg-Zug Művelődési ház), a Kassák Klubban, többször jártak már Székesfehérváron a VAGYOK-on (Vakok és Gyengénlátók Országos Kulturális Találkozója), valamint felcsendült zenéjük például a Kormorán zenekar koncertje előtt, amire méltán lehetnek büszkék. 2012-ben első díjasok lettek a Diákra hangolva kulturális seregszemlén. A versenyt az országos szakközép- és szakiskolák között rendezték meg. “Nekem az idő folyamán kialakultak ismeretségeim közismert zenészekkel. A velük való kapcsolat tette azt lehetővé, hogy már többször játszhattunk a Kormorán előzenekaraként.” – osztotta meg velem beszélgető társam.

“Ma már hívnak minket, nem kilincselünk”

“Oda jutottunk már el, hogy nem annyira mi kilincselünk, hanem már bizonyos helyekről hívnak minket.”
Nagy József őszinte szavaiból és a fentiekből kitűnik, hogy a formációnak szép számmal vannak fellépései, sikerei. Természetesen a zenekar igyekszik eleget tenni minden felkérésnek, hiszen küldetésüknek tekintik, hogy felfigyeljenek a látássérült fiatalokra és a népzene értékeire.

Bővült a zenekar, bővül a repertoár

A Szarkaláb általában hetente kétszer próbál a Vakok Általános Iskolájában. 2010-ben négyen alapították a formációt, ma hatan muzsikálnak együtt. Pausch Éva szólóénekes, valamint Ferenczi István népzenész mostanában csatlakoztak az együtteshez. István új színfoltja lehet majd a zenekarnak; a próbákon jelenleg az autentikus hangszerek, a tekerőlant, a dudaszintetizátor, a kaval és a népi furulyák családjának beépítése folyik a már meglévő repertoárba.

Demokrácia, öröm, zene

Nagy József kérdésemre elmondta, hogy nyolcvan-kilencven százalékban ő választja ki azokat a zenéket, amelyeket a Szarkaláb saját ízlésének megfelelően, meglévő hangszereire formál át. A vezetőnek nincsen nehéz dolga, mert, ahogy ő fogalmazott: “Annyira fogékony talajra szórom a fűmagot náluk, hogy pillanatok alatt szárnyba szökken a dolog, mert őket is érdekli.” A közösség demokratikusan működik, saját fülemmel győződtem meg erről egyik próbájukon. Valódi csapatmunka zajlik, a nótákat közösen hangszerelik meg. Ha kell, hangszerszólóval és vokállal járulnak hozzá egy-egy zene létrejöttéhez. Saját megzenésítése nincs a zenekarnak, más együttesektől kölcsönöznek dalokat. “Van egy-két saját nótánk, de azokat a nótákat játsszuk, amik nekünk tetszenek. Mivel ez népzene, két teljesen egyforma verzió nem létezik.” A műhelymunka során annak a lehetőségeit keresik, hogy az autentikus népi hangszerek hogyan építhetők be a már meglévő repertoárba, illetve azokat használva milyen dalokkal bővíthető a Szarkaláb műsora.

“Mindig ott motoszkál a kisördög”

“Vajon a tetszésnyilvánításoknak hány százaléka az, ami a produkciónak szól és nem annak, hogy szegény vakok játszanak a színpadon?” – gondolkodott el hangosan Nagy József. Véleményével nincs egyedül, én is éreztem már így egy-egy fellépés után. A motoszkáló kisördögöt az értékek hiteles közvetítésével el kell és el lehet altatni! Természetesen a Szarkaláb küldetése és célja, hogy a közönség, a “látó környezet” elvonatkoztasson attól, hogy fogyatékossággal élők játszanak a pódiumon. A tehetséget, a zenei rátermettséget és a közös alkotás örömét hirdetik. Jelenleg közel ötven perces repertoárjuk és számtalan megvalósítandó ötletük van. A jövőben tervezik CD lemez kiadását és repertoárjuk bővítését.

A zenekar tagjainak eredményes próbákat és sok sikert kívánok a Vakok Világa újság nevében!

Kovács Judit

Vakok Világa, 2014. április