Dénes József sportoló, nyomdász

Neve összeforrt a vakok sportmozgalmával. A sors kifürkészhetetlen akaratából csöppent a látássérültek közösségébe.

Gyermekévek a Zalai dombságban

Zalaerdődön, egy erdők övezte kis faluban született épen és egészségesen. Később, két egymást követő baleset miatt előbb a jobb, majd a bal szemén veszítette el látását. Az orvostudománynak köszönhetően a bal szemén sikerült egy kevés látást visszahozni. A normál elemi iskolában mindössze az első három évet tudta elvégezni, mivel látásfogyatékossága súlyosan nehezítette előremenetelét. Ezekben az években a II. világháború eseményei zajlottak hazánkban, így a vakok iskolájában szünetelt a felvétel és a tanítás. Közvetlenül a háború befejezése után, 1945 szeptemberében folytathatta csak alapfokú tanulmányait, most már a fővárosban, ISKOLÁNKBAN. Öt év alatt elvégezte a vakok általános iskoláját, majd az I. István Gimnázium diákja lett. Megélhetési gondok miatt a középiskola második évének befejezésével kénytelen volt abbahagyni gimnáziumi tanulmányait. A szövetség Braille-nyomdájában vállalt munkát. Előbb segéd-, majd betanított-, idővel vizsgázott szakmunkás képesítést szerzett. A munka mellett arra is szakított időt, hogy sikeresen leérettségizzen. Néhány évvel később rábízták a nyomda vezetését. Tíz évvel ezelőtt vonult hivatalosan nyugdíjba, de korrektorként tovább dolgozott.

Felesége, Irma asszony maga is látássérült volt. Egykoron a nyomdában ismerkedtek meg. Kiegyensúlyozott házasságuk biztosította a hátteret munkájához. Élete párja közreműködött a német nyelvű levelezés és a telefonok lebonyolításában is. Szabadidejében szívesen járta a budai hegyeket.

A sakkozás szépsége

A vakok iskolájában akadt néhány tanár, aki a pedagógiai hivatás mellett szívesen sakkozott. Nagyon sok növendék érdeklődését sikerült felkelteni a szellem sportja iránt, így Dénes Józsefét is. 1950-ben Zihó József tanár úr irányításával és vezetésével megalakult a felnőtt vakok sakkszakosztálya. Dénes József legnagyobb egyéni sikerét – mint I. osztályú versenyző – 1964-ben, a II. Sakkolimpián aratta, ahol a magyar csapat első táblásaként a legjobb pontszerző volt, s a csapat a második helyen végzett.

Mit adott neki a kockás tábla?

“A sakkozás kiválóan alkalmas arra, hogy az ember sok gondját- baját megoldja, mert a sakkban nem lehet csalódni” – mondta.

Az eltelt évtizedek alatt a sport révén eljutott a világ számos pontjára, rengeteg ismerőst és barátot szerezve nemzetközi szinten is. Mindannyiszor csodálatos élményként élte át, ha egy-egy nemzetközi versenyen megszólalt a magyar himnusz. Ilyenkor elfelejtette a kudarcokat és az utánpótlás nehézségeiből fakadó gondokat.

1968 óta tevékenykedett sportvezetőként, amely funkció nagyon sok szervező munkával járt együtt. Munkássága elismeréseként két-két alkalommal kapta meg az MVGYOSZ Braille Emlékérem arany, a Sport Érdemes Dolgozója bronz fokozatát az OTSH-tól, a Vakok Nemzetközi Sakkszövetségétől pedig a négyévente odaítélt emlékérmet.

Erőt azonban az évek során az adott Dénes Józsefnek, hogy örömöt és sok sikerélményt szerezhetett sorstársainak, kivívva megbecsülésüket és szeretetüket.

A látássérült sportolóknak az 1996. évi Atlantai Paraolimpiai Játékokra való sikeres felkészítéséért és 46 éve folyamatosan végzett munkája elismeréseként Dénes Józsefet, a Magyar Vakok és Gyengénlátók sportszövetsége elnökét a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemrendjével tüntették ki.

Bartha Zsuzsanna, Vakok Világa, 1996. december