Iskolánk rövid története

Intézetünk alapításának éve 1825. Ez év októberében érkezik Bécsből Pozsony-ba Beitl Rafael és néhány vak gyermek. Őket Johann Klein, a bécsi Vakintézet igazgatója küldte, hogy az ott ülésező országgyűlés tagjainak bemutassa, hogy igenis, a vak gyermekek oktathatók, nevelhetők, képezhetők, s ez okból Magyarországon is szükséges egy erre képes intézetet létrehozni!

Az ügy lelkes erkölcsi és anyagi támogatója József nádor és családja volt. A sikeres és látványos bemutatók sok támogatót, adományozót állítottak az ügy mellé, mind a világi, mind az egyházi körökből. Szépen gyarapodott az intézet tőkéje. Így vált lehetővé, hogy 1827 tavaszán Pesten, az Üllői úton bérelt helyiségekben folytatódott a  Pesti Vakok Intézetének élete. Ez évben született meg a Plánum, az első magyar vakügyi dokumentum. 1830-ban Terézvárosba költözik az intézet, egy nagyobb bérleményre van már szükség. Beitl igazgató társa Hertelendy Gábor, kiválóan képzett vak tanár. A tanulói létszám is emelkedik, már több mint 10 a növendékek létszáma. Szükségessé vált egy saját épület, melyet 1835-ben sikerült is megvásárolni.

Nem sokáig tartott az öröm, mert a földszintes vályogházat az 1838-as nagy pesti árvíz percek alatt, mindenestől elmosta. Ekkor már Dolezsálek Antal az igazgató, a tanulók száma 21, és a tantestület is jelentősen bővült. Négy éven át a budai Horváth-kertben kaptak átmeneti elhelyezést, míg végül – megint csak főként a Nádornak köszönhetően -, nagy, ünnepélyes keretek között, 1842. október 3-án, az összeomlott épület helyén felépült korszerű épületben talált otthonra az intézet.

1873 fontos dátum, mert az eddig főleg alapítványokból, adományokból működő intézetet államosították. Látványosan nőtt a növendékek és a tantestület létszáma. Tanügyi dokumentumok, házi rend, taneszközök készülnek. Bevezetik a Braille-írást. Különféle képzési területek indulna be (ipari, zenei). Orgona épül. Nyomdagép gyártja a tankönyveket.

Megjelenik dr. Mihályik Szidor igazgató korszakos műve „ A vakokról” címmel. Irgalmas nővérek segítik a ház működését. 1892-ben az előrelátó, nagy műveltségű Mihályik megvásárolja a város szélén lévő csendes, Fischoff-féle telket, melynek egy kis részén terül el a mai vakok iskolája. 1901. július 31-én kezdődött az átköltözés a Király utcai, két emeletes, klasszicista stílusban épült házból, melyet lebontottak. Helyén ma, a Zeneakadémia pompás épülete áll.

A Hungária út és István út sarkán (ma Ajtósi Dürer sor 39.)  álló, magyaros szecessziós stílben épült palotát Baumgarten Sándor és Herczeg Zsolt, a kor jeles műépítészei tervezték. A költözködést Pivár Ignác igazgató, kegyesrendi áldozár és helyettese, majdan utódja, Herodek Károly vezényelte le, ami óriási feladat volt ­– a növendékek részéről is!

1901-től napjainkig, szinte hihetetlen fejlődés, átalakulás történt a Ház falai közt. Herodek igazgatása alatt új tantervek készültek, könyvtár, országos kölcsönkönyvtár, szertárak, múzeum létesült. Énekkar, sportkör alakul, még eszperantó nyelvet is oktatnak. Bővül az ipari és a zenei képzés területe is. Herodek külföldi intézeteket látogat sorba, hogy az ott szerzett tapasztalatokat az itthoni munkájuk során kamatoztathassák. Ezekben az években indul el a vak értelmi fogyatékosok tagozata. Az 1928/29- es tanévtől a gyengénlátók oktatása is megkezdődik. Szintén ekkor indul el az óvodások képzése, foglalkoztatása egy külön e célból épült épületben. Sorra jelennek meg színvonalas szakmai dolgozatok, a főiskolai tanárképzésben komoly tekintélyt vív ki az intézet tantestülete. Élénk kapcsolatok alakultak ki az európai, de a tengerentúli intézményekkel is.

Hasonlóan nagy ívű szakmai fellendülés dr. Méhes József igazgatása alatt történik. 1962-ben megjelenik az Ophthalmodefektológia, 1990-ben a Tiflopedagógia című tudományos mű. A felgyorsult világ új kihívások elé állítják iskolánkat, melyeknek Helesfai Katalin igazgatása alatt sikeresen megfeleltünk. Felsorolni is nehéz, mi minden történt 20 évig tartó vezetése alatt! Sok-sok évig tartott az épület külső-belső felújítása, átépítése, modernizálása. Liftet szereltek be. Kétmedencés uszoda épült. Teljesen megújult az óvoda is. Állami gondozott tanulóink számára gazdagon felszerelt gyermekotthon működik. Jelentős változások történtek a pedagógiai munkában. Kiépült a halmozottan sérültek tagozata. 1993-tól újra fogadunk siketvak növendékeket. Egy év múlva az utazótanári hálózat is elkezdi munkáját, az integrációban tanuló vak gyermekeket és tanáraikat segítik szakmai tudásukkal. E szervezet 2003-tól, kibővült feladatkörrel Módszertani Központtá fejlődött ki. 1987-től, különféle tagozatokon, a szakiskolai képzés is megkezdődött.

Vak tanulóinkat segíti az 1987-ben létre jött „Szól a szív…” Alapítvány. Az igazgatónő munkáját – többek között- Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el a főváros. Az Ő lelkes munkáját folytatta Dérczyné Somogyi Veronika.

A 2011/12. tanévtől Somorjai Ágnes áll az intézet élén.

 

Az Intézet eddigi Igazgatói

Beitl Rafael 1825-1833
Dolezsálek Antal 1833-1845
Halványi Ev. János 1845-1865
Dr. Mihályik Szidor 1865-1895
csobánkai Pivár Ignác 1895-1905
Herodek Károly 1905-1933
Vollmann /Vető/ János 1933-1939
Schnitzl Gusztáv 1939-1945
Vajda Lajos 1945-1950
Dr. Méhes József 1950-1985
Jankó Brezovay Pálné, Ordódy Judit 1985-1986
Helesfai Katalin 1986-2006
Dérczyné Somogyi Veronika 2006-2011
Somorjai Ágnes 2011-